Utolsó hét. Menza am Studentenhaus. Vásárfia.

Az utolsó igazán „sulis” hét kezdete. Mivel pénteken elfogyott az első doboz müzlim, felbontottam a másikat, amit hoztam. Más, szerintem több kell belőle, mint a másikból kellett, hogy ugyan azt a „telítettségi” szintet elérjem. De ez csokis, úgyhogy az kárpótol. A zsömlék mintha nem bírnák olyan jól, mint legutóbb, már ma is meleg szendvicsként kellett, hogy vigyem. Az általam legjobban utált időjárás van, amikor reggel még hideg és nyálkás az idő, és fel kell öltözni, amikor meg vége a sulinak, elég egy szálpóló, és az ember nem tudja hova rakni a kabátját meg a többi cuccát. Ilyenkor nagyon lehet látni, hogy kinek volt és kinek nem volt reggel órája. A menzán, akinél kabát van, volt, aki csak egy szál pólóban van, nem volt. Megváltozott a Studentenhausnál a menza. Illetve valószínűleg visszaállt a régi rendbe, mert eddig, így utólag visszatekintve, a Burse-n volt a kaja, ami tulajdonképpen ugyan ott van, és megnyitották a nagy Menzasaal-t, ami viszont tényleg hatalmas, galériával, mindennel. Vagy 5 pénztár, minden kajának külön kiadóhely, de ennek is ugyan olyan szocreál hangulata van, mint a hublandi menzának. Viszont ma megnyitották az északi campuson az új menzát, így tulajdonképpen minden területnek van saját menzája. A menzán a változatosság kedvéért cordon bleu-t ettem, sült krumplival. A sajt más volt, mint otthon szokott lenni, lehet, hogy tényleg az volt. Otthon, edzés közben Boldi mondta, hogy menne vásárolni, és hogy megyek-e vele. Mivel úgyis kellett pár dolog, mentem. Elmentük a legközelebbi Normába, majd a Kupschba. A két helyen összesen költöttem 15 EUR körül. És tudtam venni pl.: répát, szószokat, tojást (méghozzá otthoni áron!) és persze a legfontosabbat:

Ezek után elpakoltam a dolgokat, megcsináltam a házit, és mire mindennel végeztem, már este lett. Bemelegítettünk a pingpongszobában, majd meglátogattuk a Brauhaust.