Sportcentrum, második felvonás.

Ma még korábban mentem be a sportcentrumba, hogy biztosan elkapjam őket. Sikerült is, volt bent ember. E öröm e bódottá. Ahol az első nő egyből átirányított egy másik irodába. Oké, az csak 3 szobával van arrébb. Ott az íróasztal mögött egy szörnyű színű susogós szettben ülő, enyhén kopaszodó faszi ült, aki szigorúan két ujjal gépelt. Gondoltam, tuti jó helyen vagyok, ez biztos tesitanár. Ő már azzal kecsegtetett, hogy a MÁSIK sportközpontba kell mennem a sportkártyáért. Ez mínuszpont, tisztelt sportközpont. Mondom oké, de azért néhány kérdésre válaszoljon. Kérdés 1: a kondit tudom-e vele használni. Nem, az plusz fizetős. Második mínuszpont. Kérdés 2: úszni tudok-e vele. Az is fizetős. Ding-ding-ding, kipontozódott. Még egy lehetősége lett volna a sportkártyának, ha a konditerem olyan, hogy megéri. De mivel egy üvegkalitkáról beszélünk, ami akkor is tele volt, amikor mentem, ez a lehetőségével nem élt. Más megoldást kell találni. Ez után mentem volna menzára, ami össze is jött, de máshogy, mint gondoltam. Ugyanis a főmenza zárva van, de van egy menza pont mellette, itt úgy értem a pont mellettét, hogy a következő AJTÓ. Eddig nem is tudtam, hogy van ott egy menza. Egy jó kis ebéd után pedig hazacsúsztam az esőben. Most meg tanulni kéne, mert a Vertraggestaltungból kell és lesz egy vizsga, hogy normálisan elismerjék itt. Ehhh, hogy a franc essen belé.