Késői kelés. Drága menza. Utcazene

Reggel kicsit később keltem, mert tudtam, hogy az óra csak 9:15-kor fog kezdődni, így megengedhetem magamnak a plusz alvást. Amit egyébként meg is érdemlek. Reggel a rádióban csak az osztrák határhelyzetről és a Császárról volt szó a híradóban, és egyre jobban megértem. Mondjuk az is poén, hogy az útinfóban a nő olyan végtelenül monoton hangon bírja mondani, hogy szinte minden autópályán legalább 10 km-es Stau van, öröm volt hallgatni. Oda is értem a megállóba 8:56-ra és reméltem, hogy egész után pár perccel jön majd busz. Nem. 8:54-kor elment egy és a következő csak 9:14-re van kiírva. Állunk, várunk, nincs mese. De mondjuk 9:12-kor megjött a busz és el is ment rögtön, tehát nem várta meg a 9:14-et, de igazából nem lepődtem meg, ez otthon is így megy, a menetrend csak ajánlás. Így lazán meg is érkeztem úgy 9:30 körül a terem elé, ahol a tanár éppen akkor nyitotta ki az ajtót, mert mint később kiderült, nem volt meg a kulcs. Ohhh yeah. Még csak nem is késtem, és a buszmegállóban pihenni is tudtam. Mert mára a karomat, főleg az alkarom felső részét és a bicepszemet rohadtul éreztem, egész órán csak azokat nyújtottam. Ja, és megkaptam az első spamemet az itteni levelezőrendszertől. Úgy néz ki, van ami mindenhol megvan. A menzán ma a drágábbik kaja volt, marhaszelet házi tésztával meg barna szósszal, de megérte a pénzét.

Hazaérve felkészültem az edzésre, edzettünk egy jót, a végén még a boxzsákot is feltettük, poén. A délután nyugisan telt, ettem a tegnapi gulyásomból, amit elfelejtettem lefotózni, utána pihengetés, és most este kimegyünk az utcazenei fesztiválra. A sok várakozás után, miután együtt akartunk menni, de mindenki kért még időt, mire kiértünk már az utolsó számokat játszották, és pakolták el a dolgokat.

De végül bejártuk az Alte Brücke környékét, mindkét oldalon, és utána békésen hazamentem.