Utazás. A fesztivál. Siker.
Hogy is kezdődött az egész, vagyis mikor határoztam el, hogy megyek az Oktoberfestre. Vasárnap. Akkor találkoztam Tibivel, aki ugyan csak jogot tanul itt, és mondta, hogy egy csapattal megy kedden az Oktoberfestre. Mondtam, hogy csatlakoznék. Így csatlakoztam. 9-kor találkoztunk a Hauptbahnhofon, és elindultunk a 9:29-es vonattal. De mint kiderült, arra a vonattípusra nem jó a Bayern Ticket, így át kellett szállnunk. Illetve annyira nem is kellett volna, mert a többieknek ellenőrizték a jegyét, de minket (engem és Tibit), mivel egy kicsit távolabb ültünk a többiektől, nem is ellenőriztek. Mondjuk túl szép lett volna, nagyon modern vonat volt, szép, tiszta, wifi, és még másodosztályon is nagy lábhely. Az első osztályra meg láttam, hogy viszi a stuardess a zsúrkocsival a cuccokat, mint a repülőkön. Mint kiderült egy ilyenre 70 EUR egy jegy. De amikor leszálltunk, vagy 11 óra körül, már a sörösüvegeket kellett kerülgetni a vonaton. A regionális vonatra ez meg hatványozottan igaz volt, hiszen arra a jegy olcsóbb. Nem mintha egyszer is ellenőrizték volna. Nem kezelték egyáltalán, így meglett a retúrjegy.
Szerencsére mindent egyszerű volt megtalálni, mert, ahogy egyre közelebb és közelebb jutottunk, egyre több népviseletes ember volt. Lederhose és dirndli. Még mi lógtunk ki, hogy átlagos utcai ruhában voltunk. Gondoltunk, hogy változtatunk rajta, mert szinte minden sarkon árultak ruhákat, de miután a legolcsóbb helyen is 65 EUR volt, letettünk róla. Még egy kalap is 15 EUR volt. De gondolom, ahogy közelít a fesztivál vége, úgy válnak egyre olcsóbbá. A helyet, mint mondtam, könnyen megtaláltuk, csak követtük a lederhosékat, és ők odavezettek. Gerade aus! Mivel már volt vagy fél 2 lehet, hogy már csak ennyire futotta nekik. Mert ott olyan, hogy túl korán kezdjenek, nincs. Minden sátor tele van már reggeltől kezdve, de mivel még „korán” érkeztünk, sikerült egy (!) asztalt találnunk a Hofbräuhaus sátrában. A mellettünk lévő asztalnál Dinamó Zágrábosok voltak, már elég korán elkezdték az alapozást. A sátorban óriási hangulat volt, ötpercenként áll fel egy férfi vagy nő az asztalra, hogy húzóra megigyon egy korsó sört, miközben az egész sátor drukkol és örül, ha sikerül. Ha meg nem ez volt, akkor egy rezesbanda húzta a talpalávalót. Ott elég gyorsan 3 óra lett, és mivel az asztal le volt foglalva 3 órától, így eltessékeltek minket, de mivel már mi is menni akartunk, így tulajdonképpen jó volt. A terv egyszerű volt, találni egy másik asztalt egy másik sátorban. De ez fölöttébb nagy gondokba ütközött. Ugyanis csipetcsapatunk olyan könnyedén el tudta veszíteni egymást, hogy az hihetetlen. Így egy gyors kitérő után a Lövenbrau sátrában (háromszor körbementem, hogy találjak asztalt, egy se volt, közbe eltűnt a csapat, és még a korsómat is elvették a belépéskori ellenőrzéskor) sikeresen összeszedtük magunkat és leültünk a Paulaner sátrának a teraszán. Ott voltunk tulajdonképpen a végéig, közbe mindenki iszogatott, beszélgettünk. Átéltük az Oktoberfest hangulatát. Itt is a szomszéd asztalnál dinamósok voltak, így a csapat egy része, persze a sör fogyása mellett, egy időre lelkes dinamószurkoló lett. De csak arra a pár rigmusra. Én ezt kívülről figyeltem, úgyis tudtam mi lesz a mai meccs eredménye >:D Mivel a Lövenbrausok megfosztottak a korsómtól, így a Paulanernél kárpótoltam magam. Kettővel. Nesze nektek.
Mivel a Paulaner sátrában ránk esteledett, és mindenki már fáradt elfele, így az állomás felé vettük az irányt. De nem együtt. Mint mondtam, a csipetcsapat nagyon könnyen szétesett. Így 12-en 12 féle úton jutottunk el az állomásra. Vagyis 11, mert az egyik csajnál erősebb volt a sör, így kellett mellé egy másik ember. Hazafele ahol csak lehetett, át kellett szállnunk, hogy a Bayern Ticketen belül maradjuk, de mint kiderült, itt is csak 1 helyen ellenőriztek volna minket, a Nürnberg és Würzburg közötti szakaszon, de mivel a csapat egy része hangos volt, a másik meg aludt, és kb. fél 1 volt, letettek róla. Tulajdonképpen ingyen is eljuthattunk volna Münchenbe és vissza, vonattal. De mi még így is jól jártunk, mert a többiek vettek oda és vissza is jegyet, míg nekünk elég volt egy. A Hauptbahnhofról hazasétáltam, és fél kettőkor már haza is értem.
