Egy még furább reggel. Az első nyelvóra. Ügyintézés, menza, házibuli.
Ez a reggel még furább volt mint az előző, hiszen akkor tudtam hogy még aznap jönnek anyáék, de most már esély se volt rá. Ehhez képest tök jól indult.Fel tudtam kelni időben (annak ellenére hogy 8-ra akartunk odaérni). Megmüzliztettem magamat, és még melegszendvicsre is volt időm. De hogy a reggeli teát hogy fogom megoldani, azt még nem tudom. Amikor reggel bementem az egész fürdő tiszta párás volt, ezt még meg kell oldanom valahogy. 7:20-kor indultunk el innen a koliból. Én, George (egy görög srác), Dani, Christian és Bálint (ELTÉs srác). Busszal valami iszonyú egyszerű a közlekedés, a 14-s buszvonal pont a két campus között rak le, hubland nord és süd között, így onnan minden elég hamar elérhető. A nyelvi centrumban megkerestük magunkat a csoportokban, és engem meg George-t egy délelőtti B2.2-es csoportba, míg a többieket délutániba (A2, B1, kit-hova) osztottak be így sikeresen kettévágták a társaságunkat.
9 óra, az óra kezdete. Utoljára gimiben volt ilyen órám, iszonyú fura volt. A padok is ugyan úgy vannak elrendezve mint az angolteremben voltak a Kossuthban. Még az se volt annyira fura, hogy a tanár csak németül beszélt, hisz a gimiben is ugyan így ment, így ehhez már hozzá voltam szokva első perctől kezdve. Az mondjuk más, hogy ha valamit el akar magyarázni, akkor nem csak elmondja, hogy mi is annak a magyar megfelelője, hanem németül magyarázza el a dolgokat. Ez elsőre még szokatlan volt, de érdekes, lehet hogy otthon is így kéne csinálni. És az anyag amit vettünk az is, legalábbis számomra, szokatlan volt. Artikelindikation. Hogy lehet kitalálni, hogy egy számunkra teljesen ismeretlen szónak mi is a neme. Hihetetlen jó, nagyon megnöveli az ember esélyeit 33.3%-ról.
Az óra után, ami egy csak-most-csak-önöknek ajánlat keretében fél 1-kor ért véget, elmentünk a városba ügyintézni. Eredetileg én és George indultunk el de hozzánkcsapódott egy lengyel lány, Anja. Először mentünk a Studentenwerkhez, aholis nekik beszélni kellett a kolis emberükkel, ohy akkor mi is a teendő a bankámlával, hogy jó-e. (Érdekes dolog: Georgenak a görög számlalimit miatt kell német számlát nyitnia, Anjanak meg volt lengyel eurós számlája, de elvileg rossz a kapcsolat a bankja és a Studentenwerk bankja között így neki is kell egy német számla.)
Amíg mindketten rájöttek hogy nem jó a számlájuk, addig én szépen leültem enni az ottani menzán. Amikor bementem oda, elképedtem hogy milyen jó. Képet nem csináltam róla, ha majd megyek újra akkor csinálok. De! A kajáról csináltam, amihez érdekesen jutottam hozzá. Mivel még nincs meg az itteni diákom, így csak vendégként vehetném meg a kaját ami plusz 2 euró mindenre. De amikor odaértem a pénztárosnénihez, mondtam neki hogy még nem jött meg, de itt tanulok erasmusosként, mondta oké, és beütötte a studentenárat. Ohhh yeah. 2.55-ért olyan menő császármorzsát ettem, hogy hihetetlen. Mondjunk inkább hasonlított az állaga egy piskótáéhoz, amit alaposan szétszaggattak, de az almaszósz isteni volt, és tényleg almából volt, szerintem még friss is volt, és evés közben pont jó arányban lehetett érezni az alma húsát is.
Francba is, elforgatta, na ez ilyen lett. A tálcavisszaadó pedig egy forgós szerkezet, ahova be lehet tenni a tálcát és beforgatja a konyhába, iszonyú menő.
Ezután bementünk a belvárosba, a városházára beregisztrálni. Az flottul ment, sorszám, hívás, elintézve. Miután végeztünk (én és George) vártunk vagy 20 percet Anjára, de miután eltűnt továbbmentünk. George bement a bankba időpontot kérni (mert nem úgy megy az hogy ha az ember el akar intézni valamit akkor csak úgy elintézheti) én meg bementem a helyi DKV központjába megvenni a kedvezményes havi bérletet. De miután megtudtam hogy 35 euró és hogy jövő hét szerdáig megjön a helyi diákom ami egy szemeszterbérlet is, inkább egy 6-os jegycsomag mellett döntöttem.
Miután mindennel végeztünk, valahogy hazakódorogtunk, ettem egyet (maradék melegszendvics+húsos palacsinta), írtam ide egy adagot, majd hipp-hopp este lett és eljött a megbeszélt kis összejövetelünk ideje. Bálint szobájában összegyűltünk, ő megkínált mindenkit a házi barackjával, amit George és Christian elég bátran ittak, majd egy idő múlva ők bementek a városba, én meg mivel a nyelvórás is majdnem elaludtam ( meg láttam hogy George, akivel megbeszéltem hogy holnap együtt megyünk az órára, nem hogy holnap reggel de valószínűleg egész pénteken használhatatlan lesz) inkább lefeküdtem.
