Karácsonyi vásár.

Péntekente csak egy előadás van, szerencsére. De az reggel 10-kor. Kifejezetten rossz volt bemenni, mert esett az eső. De nem rendesen, hanem csak szitált, de mire az ember odaért, elázott. Így az órán megint a figyelés+száradás kombó volt, pont, mint egy hete. Mire véget ért az előadás, elállta az eső, ez pozitívum. De olyan rohadt hideg lett, hogy az elképzelhetetlen. Miközben mentem haza, gondolkodtam, hogy menjek-e menzára, vagy egyből haza. De félúton úgy elkezdtem fázni, hogy eldőlt, hogy egyből megyek haza. Itthon aztán radiátor maxra és ráfeküdtem. De mivel ma nyitott meg a Weinahtsmarkt, és el akartam oda menni, így elkezdtem toborozni az embereket. Végül a hideg miatt csak én és Bálint jártuk be a vásárt, de én felkészültem. Jägeralsó, vastagabb farmer, atléta, vastag kabát, polár pulóver, minden.

A vásár más volt, mint amilyenre számítottam. Azt gondoltam, hogy valami jó kis hagyományos, tipikus német dolgokkal lesz tele, amiket nem is ismerek. Nem ez lett. Tisztára olyan volt, mint amilyen otthon az adventi vásár szokott lenni. Giccses cserepek, giccses fafaragványok, üveggömbös, karácsonyi díszárus. Az övesek és a késesek hiányoztak, de voltak helyettük teleshopos üzletek. Az egyik bódé például csak vasalókat árult. VASALÓKAT. A végefele vettünk egy Weinahsbiert, ami egész jó volt. A korsókat, amiben adták, elhoztuk. De kedden visszamegyünk, mert a forralt bort egy iszonyú jó korsóban adják, azt még kell szerezni.