Frankfurt, első nap.

Reggel kifejezetten korán keltem, hiszen el kellett érnem a 8:10-es vonatot. Úgyhogy egy kicsit elfeledkezve 7:40-kor el is indultam otthonról. Egyre gyakrabban hívom a kolit otthonnak. Azt gondoltam nem lesz meg, de azért mindent beleadtam. Oda is értem 7:55-re. Egy kicsit fáradtan, de nagyon időben. Főleg, hogy amikor odaértem, láttam, hogy a vonat 10 percet késik. Nem is kellett volna sietnem. De legalább ki tudtam fújni magamat. A vonat végül 8:22-kor indult el Würzburgból és 9:40-re már Frankfurtban is volt. Pedig ez 200 km, egy Debrecen-Budapest távolság. De ehhez az időhöz az is kellett, hogy összesen egy helyen állt meg a vonat a kettő között. A vonat ezen kívül teljesen hasonló a magyarhoz, még a táj is, ami mellett elment.

Frankfurtban aztán a vendéglátóm várt a vasútállomáson, és elmentünk lepakolni a cuccomat. Egy kicsit pihentünk is, hiszen hajnali 7-kor már fent kellett lennem. A pihenés és egy gyors ebéd után bementünk a városba széjjelnézni, egy-két dolgot tudatosan, a többit csak úgy.

A városnézés alatt hideg volt, de legalább fújt a szél. De mindenhol. Ha fal mellett álltunk és vártunk a zöldre, akkor is. Egészen addig a városban voltunk ameddig tudtunk, vagyis ameddig a szél elviselhetetlenné vált, és el nem kezdett esni.