A második összefoglaló poszt.

Ez a szeptemberi nyelvkurzusról fog szólni. A nyelvkurzus volt az egyetlen oka, hogy már szeptember elsején kimentem. Ezt minden hallgatónak ingyenesen felajánlják, aki a Julius-Maximilians Egyetemre jár. De másnak, aki pl a zenei egyetemre jön, az nem jöhet, csak ha külön befizeti, tehát nekik van külön adminisztráció. A kurzus tulajdonképpen másodikán indul egy előadással. Ez szerepel is a másodikai bejegyzésnél . A kurzust követően van egy felmérés. Ez a Sprachenzentrum könyvtárában történik gépeke. Egy központosított tesz, mindenkinek egyszerre indul, mindenki ugyanazt csinálja. Vagy 10 darab Lückentextről van szó, és a végződésektől kezdve teljes szavak hiányozhatnak. Ezen teszt alapján sorolják be az embereket A1-től B2-ig. Én egy B2-es nyelvvizsgával jöttem ki, ezen a teszten B1-et csináltam a gép szerint. A csoportbesorolásokat harmadikán reggel tűzik ki ugyanott 8 órakor. Ez kicsit bajos, hiszen, nem csak REGGEL nyolcról beszélünk, de ha délelőtti csoportba osztanak be, akkor egy óra múlva indul is a móka. A beosztás aztán máshogy alakult, ugyanis mindenkit fentebb soroltak egy csoporttal, így én a B1-el B2.2-be kerültem.

Én és George közös csoportba kerültünk, délelőttönként 9-13-ig. A délutáni csoportok 2-6-ig voltak. A tanárnőnk egy kedves és segítőkész nő lett, aki szerencsénkre érthetően is beszélt. Bár valószínűleg ide nem raknak rosszul beszélő tanárokat. A tanárok saját döntéskörébe tartozik, hogy mit tanítanak, de a végén a Klausur központi. Így a mi tanárunk úgy döntött, hogy megkérdez mindenkit, hogy mi a gyenge pontja, és mindet átnézzük. Ehhez minden órán hozott rengeteg lapot, amit vagy ott csináltunk meg, vagy házi volt. A házi mindig elég sok volt, és progresszíven nehezedett. Más csoportoknak kellett könyvet venni, úgyhogy mi szerencsések voltunk. Az órák jók voltak, természetesen minden németül, nyelvtan, szavak. A szavakról feltételezte, hogy ismerjük őket, tehát egy jó szókincset azért ismerni kell, hogy az ember boldoguljon. Végigvettünk a ragozástól kezdve a passzívig sok mindent, szerintem nagyon hasznos volt az egész, mindenképp érdemes rajta részt venni. Főleg úgy, hogy ilyenkor a város még egy kicsit üres, hiszen itt szeptember még szünet, és az idő is nagyon jó tud lenni. Véleményem szerint jobb délutáni csoportba kerülni, nem kell korán felkelni, emiatt este nem kel a másnap miatt aggódni, és ha az ember mégis felkel délelőtt, akkor a várost is be tudja járni. Napközben úgy sincs semmi, hiszen az emberek fele délután van, így pang minden.

A Klausur 4 részből állt. Hallgatás, szövegértés, fogalmazás és nyelvtan. A hallgatás során kérdésekre kell válaszolni, igaz-hamis, pár szavas válaszok. A szöveget a tanár olvassa fel elvileg háromszor, de ha olyan, mint a miénk akkor beeshet egy negyedik, is, és nagyon jól hangsúlyoz, hogy mire kell odafigyelni. Alapvetően ez nem nehéz. A szövegértés ugyanolyan, mint mindenhol, hülye szöveg furcsa kérdések. A fogalmazás nekünk a nyelvtanulásról szólt, miért érdemes hamar elkezdeni, stb. Vannak irányító kérdések, azokra kell a fogalmazásban válaszolni. A nyelvtani rész volt talán a legérdekesebb. Ott volt egy szöveg, és utána való oldalon kellett a szöveg egyes elemeit kiegészíteni, pl. hiányzott a rag, vagy átalakítani passzívba vagy Konjunktiv I-ba. Mindent figyelembe véve a Klausur jó, nem nehéz, de koncentrálni kell és simán megvan.

Az utolsó óra egy Projecttag volt, ahol mindenki felkészült a saját országából, így ahonnan többen voltak összefoghattak. A nagyobb csoportok főztek is miden félét, a görögök valamilyen húsos ételt tzatzikivel, az olaszok hoztak pezsgőt meg pizzát, a lengyelek szilvás sütit (ami eléggé ismerős volt, végül is közel élnek). Így egy kellemes beszélgetős, ismerkedős utolsó nap volt. A kurzus folyamán is nem csak végig nyelvtant tanultunk, hanem egy-egy anekdota meg érdekesség is becsúszott a tanártól, amik színessé tették a kurzust.

És akkor az összefoglaló poszt összefoglaló része: mindenképpen érdemes részt venni ezen a kurzuson, embereket lehet megismerni, és ami talán a legfontosabb, hogy az ember egy kontrollált környezetben belerázódhat a nyelvbe, hozzászokhat, így az évkezdés nem lesz akkora sokk, mintha csak októberben jönne ki, és egyből az egyetemi előadásokkal kezdődne minden.