Érkezés. Képek a szobáról. Miért is Internationales Haus a hely neve.
Nagyjából dél körül érkeztem meg a Friedentraße 2 alá. De mivel voltam olyan szerencsés hogy apáék kihoztak (rengeteg cuccal egyetemben), azzal nem kellett törődnöm, hogy miket kell vennem hogy elkezdhessem a kinti életem. A kulcsok megszerzése már érdekes volt. Herr Behring, a házmester, nem volt az "irodájában", ami a porta, pedig a papír alapján ott kellett volna lennie. Azt, hogy egy német nem a papírok szerint működjön elképzelhetetlennek tartottam, így felhívtam. Felvette, és én hülye angolul kezdtem el vele beszélni. Erre megkérdezte, hogy nem azért jöttem hogy németet tanuljak? Ezt természetesen németül. Hoppá, baj van. 3 éve nem beszéltem németül, de megértettem. Megkérdeztem egy random embert, aki valószínűleg egy takarító volt a ruházatából ítélve, hogy hol is van a mester, erre elmagyarázta, természetesen németül, hogy lent van, két lányt vezet közbe. Olyan büszke voltam magamra hogy megértettem és értelmes mondatokat tudtam neki mondani, hogy az leírhatatlan. Ezek után lementem a mesterért, felmentünk a portára, és egy rövid procedúra után (bérleti szerződés bemutatása, igazolás hogy én én vagyok) megkaptam a kulcsokat és beléphettem a lakásba, ami az elkövetkezendő hónapokban otthonomként fog szolgálni.
A képek már kipakolás után készültek, így nem az eredeti állapotokat mutatják.
Ezek után tartott egy gyors túrát nekem és egy finn lánynak, aki pont akkor érkezett amikor én, a koliról, közös helyiségekről pl.: biciklitároló, mosóhely, stb. Amíg anya kipakolt (kösz anya), apa meg én elmentünk a hublandi campuszra, a nemzetközi irodába regisztrálni. Ez flottul ment, ott is angolul kezdtem és miután a tutorcsaj megkérdezte hogy tudok-e németül átváltott németre, de ennek ellenére minden jól ment. A hublandi campust a Studentenwerk főhadiszállása követte a Studentenhausnál. Ott is sikarült rövid idő alatt elintézni a dolgokat, úgy-ahogy. Ezek után visszamentünk a koliba, ahol anya már mindent ki- és szétpakolt, így a költözéssel valószínűleg kevesebb teendőm volt mint egyébként kellett volna.
Miután az én dolgaimmal megvoltunk elmentem a szüleimmel a szállásukra, ahonnan egy darabon közösen, majd egyedül visszajöttem a koliba. Ott egy idő után, pont a képek elkészítése után, kimentem lődörögni az előcsarnokba, és láttam hogy az ajtó előtt vannak néhányan. Mivel addig szinte embert nem láttam a koliban, odamentem. Egy amerikai srác, két mexikói csaj és egy ír csaj beszélgettek, és összeismerkedtünk. Mivel Christian, az amcsi srács, és Dani, az ír csaj (lol), éhesek voltak, úgy döntöttünk hogy menjünk el enni. Mivel én pont előtte ettem éhes már nem voltam, de jó ötletnek tűnt menni. Találtunk is egy helyet, egy Abendlokalt, ami majdnem kihalt volt, de rohadt jól nézett ki. De a legnagyobb előnye az volt, hogy még nyitva volt. Beültünk, beszélgettünk, tök jól megismertük egymást, majd hazamentünk.(Idevág)
Ez volt az első nap.
